Richard szorosan magához ölelt, felemelt a földről, körbe forgatott, és a kacagásunk feloldotta a feszültséget.
Cameron, én és Shay a nappaliba kísértük. Richard letette a bőröndjét.
A barnasága egy kissé megkopott, frissnek tűnt a repülőút után, tépett farmert és fekete pulóvert viselt.
– Hogy vagytok? – Mélykék szeme sarkában nevető ráncok jelentek meg.
– Minden nagyszerű – mondta Cameron.
– Isten hozott Londonban – mondta Shay.
– Lehetne ennél hidegebb? – panaszkodott Richard, és a feldíszített fára pillantott. – Szép lett a fa. Te díszítetted, Mia?
– Igen, de segítségem is volt. – Shayre és Cameronra nézett.
– Nagyszerűen néz ki a hely – mondta Richard.
Előre léptem, újra a karjába hulltam, tudni akartam, megvan-e még bennem, ami boldoggá teszi. Aggódó pillantást vetettem Cam
