„Az isteni nőiség bátor, tisztességes és merész.” – jutottak eszembe dr. Finley szavai.
De ennek itt nem volt semmi értelme. Mintha a tudatalattim küldött volna üzenetet, de képtelen voltam megragadni. Összekuszálódtak a gondolataim.
Lenyomtak a sötétbarna faasztalra, nagyot koppant a fejem, az agyam mentőkötél után kutatott, a testem félúton volt az ellenállás és a megadás között. Richard kabátját letépték rólam.
Áthatotta a csontjaimat a hiábavalóság érzése.
Az asztal másik oldalán elől összefogták a kezemet, mögöttem egy férfi ujjai végigsiklottak a combomon. Tőlem jobbra egy másik pasas durván megragadta a nyakamat, és odalent tartott.
Lance figyelt.
– Ne, én ezt nem akarom! – könyörögtem. – Kérem, engedjenek el!
Komisz hangon felröhögtek.
A gondolataim messze jártak. Magasan f
