– Örömmel jelentem be, hogy elmúlt a fejfájásom.
Abbamaradt a beszélgetés, és egy emberként fordultak a terasz ajtaja felé, ahol Emil állt. Bell felnézett a lépcsőről, ahol Linusszal és az ikrekkel üldögélt. Kivételesen az ölükből ehettek, mert a nagy izgalomtól még tíz percig sem bírtak nyugton megülni az asztalnál.
Emil távollétében elborult az ég, vastag felhők árnyékolták be a vidéket, vészjósló szél borzolta a hajukat és a ruhájukat.
– Nagyszerű! – mondta Hanna vidáman. Megkönnyebbülten. Szinte mániás volt a jókedve. – Gyere, egyél gyorsan egy kis születésnapi ebédet. Sajnos elkezdtük nélküled. A gyerekek be vannak sózva, és hamarosan esni fog, lehet, hogy nemsokára be kell vonulnunk.
Ahogy Emil elindult feléjük, Nina elkapta a tekintetét.
– Tényleg jobban nézel ki – állapította
