Auckland, Új-Zéland, négy hónappal később
– Vészhelyzet! Elfogyott a tej! – kiáltotta Bell teljes pánikban.
– De hát tegnap vettem! – méltatlankodott Mats, és kisvártatva felbukkant a hajókonyha ajtajában.
– Ja, de ittál turmixot tegnap este és ma reggel is.
Mats agyában világosság gyúlt, és bocsánatkérőn elfintorodott.
– Jaj…
Bell a szemét forgatta, nem is értette, miért lepődött meg.
– Néhány óra múlva itt lesznek. Elmegyek a boltba. Kell még valami?
– Kicsim? – szólt hátra Mats. A korlátba kapaszkodva leugrott a rövid lépcsőn, és olyan puhán ért földet, mint egy macska. – Kérsz valamit?
Justine belépett, éppen törülközőbe csavarta a haját.
– Fogytán van a mogyoróvaj.
– Oké, mogyoróvaj – ismételte meg Bell, és belenézett a táskájába, hogy benne van-e a pénztárcája. Nem es
