– Thomas! – kiabált be anyám a csukott ajtón keresztül. – Mit tollászkodsz már annyit? 7:55 van! Húsz perce szóltam, hogy indulnod kell a suliba!
– ...Jól van már, megyek! Csak visszaaludtam egy pillanatra. De már öltözöm! És az egyébként sem iskola! Tök mindegy, hogy mikor megyek! – De anyám nem hallhatta a mondandóm végét, mert addigra visszament a konyhába készülődni. Neki is indulnia kéne már. Ezt most tényleg elszúrtam! Most még majd ő is elkésik miattam, nem csak én egyedül!
Sietve magamra kapkodtam a tegnapi ruháimat. Na jó, pólóból azért tisztát vettem, mert nem vagyok igénytelen, vagy ilyesmi. Sietségemben viszont kifordítva vettem fel. Ezt csak akkor vettem észre, amikor megnyomtam a nyitógombot az bejárat mellett, az ajtó pedig halk szisszenéssel kinyílt. Most már nem fogom új
