Néhány gyötrelmes óra elteltével végre kiengedtek minket a „cellából”. Ugyanis az ablak nélküli, tizenöt négyzetméteres tanulószoba nekem inkább tűnik annak, mintsem iskolának, ahogy a szüleink nevezik.
Kattel megegyeztünk, hogy hamarosan ugyanitt találkozunk. Előbb viszont még el kell intéznie valamit, amire az apja megkérte.
Amíg ő visszaér, én beültem kicsit az ebédlőbe szokásomhoz híven a falat bámulni. Amúgy hiába humorizál ezzel Joel – nem mintha lenne humora –, de valójában ez egy nagyon jó elfoglaltság ám!
Mivel személyes tárgyakat nem hozhattunk be, így sem zenét hallgatni, sem filmeket nézni nem tudok. Elvileg csak tanulnom lenne szabad a kabinban, de az meg az agyamra menne délután kettőtől egészen kb. este tízig, amíg anyám hazaér. Nem vagyok stréber alkat, nem töltök túl so
