– Thomas! – kiabált be anyám a csukott ajtón keresztül. – Fent vagy?
– Igen! – szóltam vissza. – Most már igen... – Megnéztem az ébresztőórát, 7:30-at mutatott. Ezek szerint létezik „holnap”, azaz most már ma. Na, ez is valami. És akkor tényleg haza is megyünk?! Hú de jó! Megjött a télapó! Hát, persze! Egy szart! Erre aztán kíváncsi leszek, hogy valóban hazamegyünk-e.
– Nem baj, hogy csak szatyrot tudok adni? – kiabálta anyám a konyhából.
– Mihez? – kérdeztem, miközben léptem ki a hálófülkémből. El sem tudtam képzelni, mire gondol.
– Iskolatáska helyett. Tudod, hogy ide nem hozhattunk be személyes tárgyakat. De alig vannak itt könyveid. Ez a kevés tényleg elfér egy szatyorban is.
– Mi van?! Iskola? Szatyor? – kérdeztem félhangosan. De annyira azért nem hangosan, hogy anyám is meghall
