Epilógus
Már órák óta a felszínen sétáltunk, és azóta kérdezgettem Katet és anyámat, hogy tulajdonképpen mi történt.
– Hát... – kezdte Trish – Amikor hozzávágtad a Vénuszt a teremtő anyaghoz, az egész bunker beleremegett! Elkezdett mindenhol beszakadni a mennyezet. Adam még az utolsó erejével kivonszolt téged onnan, abból a teremből, de aztán ő ott maradt. Szerintem ott is érte utol a vég szerencsétlen barátodat. Kár, hogy én nem ismerhettem. Sosem hallottam, hogy mikor mit mond. De az biztos, hogy egy igazi hős volt. Megmentette az életedet, fiam. Aztán meghalt. Sajnos az ő térfelük omlott be először.
Nálunk, az „emberi” oldalon, habár már senki sem volt életben, még a barátnődnek eszébe jutott egy utolsó mentő ötlet, hogy tud egy a helyet, ahol talán még kijuthatunk.
– Hol? Kat, ugy
