Viviana
Itt hagyott.
Bámulom az üres széket, ahol Matteo ült az imént.
Mielőtt a gondolataimba merülhetnék, kinyílik az ajtó és belép egy nő, akit még sosem láttam. Nem szól semmit, csak letesz elém egy teli tányért.
– Köszönöm – mondom, de nem érkezik válasz.
Vállat vonok, és hangosan korog a gyomrom.
Ilyen az én szerencsém, az első nő, a fenébe is, az első ember, akit látok, amióta idejöttem, és aki nem Matteo egyik verőlegénye, még csak rám sem néz.
Sebaj, majd csendben megreggelizem.
Eddig nem is gondoltam az éhségre. Meg sem fordult a fejemben, de most, hogy lenézek a tányérra, rádöbbenek, mennyire éhes vagyok.
Fogom a villát, és nekiesek a tojásoknak. Majd beleharapok a palacsintába.
Mintha Matteo nem tudta volna, hogy mit szeretek enni, ezért minden reggeli ételből készítt
