Ronda, 1936. június, négy nappal később
Nene mélyen a szemébe húzta a kalapját. A holmit a szobalányok fogasáról lopta, ahogy a vékony kendőt és a ruhát is. A ruha kissé szűk volt mellben, és egy hajszálnyit hónaljban is, emellett túl rövid – a lány jóval magasabb volt a legtöbb nőnél –, de a kényelem most nem számított. Az volt a lényeg, hogy senki ne ismerje fel, és háborítatlanul járhasson ezeken az utcákon.
A harangok már szóltak, hívták a gyászolókat, és az emberek folyamatos áradata kanyargott a dimbes-dombos, macskaköves utcákon a Santa Maria la Mayor-templom felé. Ahogy feketébe öltözve vonultak, ebből a távolságból úgy néztek ki, mint a hangyák.
Nene megszaporázta a lépteit, és megelőzött egy családot – a szülők hiábavaló küzdelmet vívtak a kisgyerekekkel, hogy haladásra ösztök
