Epilógus
Poppy
– Nem költözünk le Devonba? – veti fel a férjem, miután visszajöttünk a konferenciáról. Egymás mellett ülünk a kanapén. Betty már lefeküdt. A távolba vesztek a napok, amikor a szobájában aludtam.
Úgy nézek Stuartra, mintha holdutazást javasolt volna.
– De mi lesz a munkáddal? És az enyémmel? Daisy sulijával?
– Egy régi egyetemi tanárom is ott volt ma – feleli. – Láttad? Hórihorgas fickó farkasfogmintás öltönyben.
Éppenséggel láttam. Mély eszmecserébe merültek Stuarttal a bárpultnál, mialatt én Amandával diskuráltam.
– Kérdezte, hogy nem volna-e kedvem betársulni az exeteri praxisába – folytatja a férjem. – Hamarosan nyugdíjba vonul, és úgy találta, testhezálló lenne nekem a feladat. Ami a te munkádat illeti, azt bárhonnan tudod csinálni. Mindig ezt hangoztatod. Kiváló
