24.Betty
Egyetlen választásom volt: élni tovább az életemet. Engem így neveltek. Így hát főztem Jockra, takarítottam a lepusztult lakásunkat, és gondoskodtam Stuartról, csak az adott némi megnyugvást, amikor a nyakamba fonta párnás karocskáját. De közben megbetegített a bűntudat és a boldogtalanság. Nem ettem. Állandóan viszketett a fejbőröm, és hamarosan fájdalmas, vörös kiütések lepték el a testem. Az orvos pikkelysömört diagnosztizált nálam. Minden áldott nap már hajnali négykor felriadtam. Lábujjhegyen eltipegtem a fiunk szobájáig, hogy ellenőrizzem, lélegzik-e még. Valami érthetetlen okból szüntelenül attól féltem, hogy meghalhat. Odahajoltam a kiságya fölé, és rettegtem attól, hogy milyen látvány fogad majd.
De mindig szépen emelkedett-süllyedt a kis mellkasa.
Már mások is kezdtek
