29.Poppy
Olyan szédült vagyok a Matthew-val való találkozást követően, hogy rossz irányban indulok el, és azon kapom magam, hogy a Stranden talpalok. Beleütközöm valakibe, rögtön felfogom, hol vagyok, és visszasietek az Embankment metróállomáshoz. Egy percre a hűvös kőfalnak dőlök, és próbálom rendezni a gondolataimat. Mit tettem?
Minél tovább gondolkozom rajta, annál biztosabb vagyok benne, hogy a rendőrségre nem mehetek. Akkor Stuartot is belekeverném, márpedig arról szó sem lehet. Az az ötlet, hogy Matthew-nak adjam az összes megtakarításunkat, nyilvánvalóan röhejes. Hogy magyaráznám meg a dolgot a férjemnek? Eleve rosszul vagyok a gondolattól, hogy engedjek a zsarolásnak. Ám az adott pillanatban egyelőre nemigen látok alternatívát.
Hirtelen azon kapom magam, hogy nem kapok levegőt a
