11.Poppy
– Komolyan beszélek – teszi hozzá Matthew rekedtesen, s közben egyenesen rám néz a bárt pohárcsilingeléssel, nevetéssel és karácsonyi derűvel megtöltő alapzajban. – Én tényleg melletted vagyok. Erre valók a régi barátok.
– Igaz – felelem határozatlanul. – Habár jó pár évet kihagytunk.
– Az nem számít, Pops. – Leteszi az italát, és áthajol felém az asztal fölött. – Mindig is összekötött minket valami, nem? És nem élünk örökké, ha nem tudnád.
Úgy fűzi egymásba az utolsó két mondatot, mintha az egyikből magától értetődően következne a másik. Csakhogy itt két különböző dologról van szó. Próbálok okos lenni, de túlságosan is össze vagyok zavarodva. Ebben a pillanatban nem a középkorú férfit látom, aki oly sok év után újra megjelent az életemben. Hanem a fiatal Matthew-t, aki a tize
