19.Poppy
Karácsony napja. Még Melissa is napkelte előtt kipattan az ágyból, és a húgával karöltve lázas izgalommal bontogatja az ajándékait a fa alatt. Újabb emlékeztető jel, hogy hiába léptek be a lányok a kamaszkorba, a lelkük mélyén most is gyerekek még. Szükségük van a szüleikre. De hát ez olyasmi, ami sosem változik. Még az én koromban is bármit megadnék érte, hogy mellettem legyen az anyám. Nem az, aki lelépett otthonról, hanem az a másik, akiben még megbíztam. Ahogy bennem is megbíznak a gyerekeim.
Nem tudom kiverni a fejemből a férjem szavait az esti bevásárlókörutunkról, ahogy a saját reakciómat sem.
– Matthew Gordonnak hívják – mondta akkor este a férjem. – Ismered?
– Nem – feleltem a hazugsággal együtt túl könnyen jött hamis vidámsággal. – Nem hiszem. Ő is statiszta?
– Nem,
