22.Betty
Próbáltam tartani magam Stuart érdekében, de nem nyughattam Jane-től. Beszélt hozzám álmomban. Néha üvöltözött velem. Máskor azt mondta, megérti. Aztán, amikor fölébredtem, tele vörös foltokkal az előző éjszakai „szeretkezésünk” után Jockkal („Ő is így csókolt téged? Igaz, amit beszélsz, hogy nem feküdtetek le? Beszélj, te kurva. Beszélj!”). A férjem a hallgatásával büntetett. És úgy nézett rám, mintha semmivel sem lennék különb a kinti kukákat csordulásig töltő szemétnél.
A gyász és a lelkifurdalás miatt enni is alig tudtam. Folyton az járt a fejemben, hogy nézhetett ki Jane holtteste, amikor kihúzták a tóból. Egyszerre a húsnak már a látványától is hányingerem lett. Hozzá se bírtam nyúlni. Jock nem tett megjegyzést. Ez is csak azt jelezte, hogy milyen kevés figyelmet fordít rá
