– Anyának igaza van. Legyünk kicsit kettesben. Mehetnénk abba az új bisztróba a város túlsó végén, aztán majd este együtt lesz a család.
– Szuper – felelem, és igyekszem őszintének tűnő hangot megütni. Hát nem az volt a szívem vágya, hogy a férjem több időt töltsön velem? Muszáj jó képet vágnom. Úgy talán enyhül valamicskét a Matthew-val történt találkozás miatt érzett bűntudatom. Nem mintha bármit is elkövettem volna, emlékeztetem magamat sokadik alkalommal.
– Minden oké? – kérdezi a férjem, mikor már a kocsijában ülünk. Amikor beszámoltam neki, hogy koccantam, meglepően közömbösen reagált, azt mondta, „bárkivel előfordulhat”. Úgy látszik, neki is éppúgy máshol járnak a gondolatai, mint nekem.
– Persze – felelem, pedig az igazság az, hogy a fejemben dúló érzelemörvénynek köszönhetően a
