HUSZADIK FEJEZETJosh
Azonnal érzem, hogy baj van, mihelyt beteszem a lábam az irodába. Sokkal nagyobb a csönd, mint amilyennek reggelenként lennie kellene, és valami fura nyugtalanság van a levegőben, amitől összerándul a gyomrom. Ez nem az a barátságos irodai környezet, amelyért olyan keményen dolgoztam az elmúlt pár évben. Mindenki idegesnek tűnik. Még Irene, a mindig vidám recepciós is úgy néz ki, mint aki kísértetet látott.
– Mi folyik itt, Irene? – Felakasztom a kabátomat, kétszer is ellenőrzöm, nem lapul-e egy szörnyeteg a gardróbban, amelyik terrorizálja az egyébként jókedvű kollégámat.
Irene bágyadtan rám mosolyog.
– Ó, semmi – feleli, de a szeme egészen másról árulkodik, elkerekedett és aggodalmat sugárzik a piros szemüvegkeret mögül. Összeráncolom a homlokomat, mire suttogva
