A kis hableány
„Amikor a nagy szerelem az első villámcsapás után is valóságosnak bizonyul, az hirtelen úgy kitölti az embert, mint egy óceánjáró a fürdőkádat. Helyre van szüksége, egyre több helyre… Hiába élvezzük a holdat, a napot is akarjuk.”
(Mathias Malzieu)
Méghogy csináljak állatkertet az otthonomból? Ennek a nőnek totál elment az esze. Soha! Ebbe én soha nem megyek bele! Úgy éreztem, ki kell szabadulnom, levegőhöz kell jutnom. Az autómhoz siettem, de hűlt helyét találtam. A francba! Basszus, kölcsönadtam Sergiónak. Mérgemben a levegőbe rúgtam, mert nem bírtam tovább elviselni a nyomást. Most komolyan, ki a fene ez a nő, hogy mindenkit sikerül pár nap alatt ellenem hangolnia? Miért bíznak meg jobban benne, mint bennem? És miért van az, hogy ahelyett, hogy kiraknám a szűrét a birto
