Bor a bogarunk
„A bor is felforr egyszer. Néha kétszer is. Az emberi vér többször is.”
(Gárdonyi Géza)
Minden porcikámmal csak arra vágytam, hogy újra érezhessem azt a szenvedélyt, ami Danieléből áradt. Az érintése, a csókja perzselt, mint a frissen gyújtott láng, de a büszkeségem mégsem engedte, hogy felhőtlenül kiélvezzem a pillanatot. A tenyerem a mellkasának támasztottam és eltoltam magamtól.
– Ne haragudj, Daniele, de tényleg eldönthetnéd már, mit akarsz – léptem távolabb.
– Ne idegesíts fel, Katie! Hiszen szándékosan provokálsz engem.
Láttam rajta, hogy majd szétveti az ideg.
– Mert ellenben veled, én tudom, mit nem akarok. Egy olyan férfi közeledésére nem vágyom, aki döntésképtelen és félúton kiszáll és otthagy. Bocs, de nekem ez nem megy! – fordítottam neki hátat, és visszam
