Felfordult pincémben a bor{9}
„Marja a bor a torkom, és arra gondolok, hogy mégis te vagy a képmás bögrém alján. Hogy jöhet ilyen dolog, mint az árvíz vagy valami női névvel illetett hurrikán, én meg mosolygok, és azt mondom, minden vagy, ami a hitem.”
(Albert Tímea)
Azt hittem, rosszul hallok. Hogy én és ő egy romantikával átitatott városban töltsük az éjszakát? Jesszus, dehogy!
– Ez… ez nem hiszem, hogy jó ötlet – dadogtam.
– Miért, mi a kifogásod ellene? – gurította le a harmadik pohár borát. – Finom borok, jó zene és romantikus helyszín. Én személy szerint nem tudok kitalálni ennél jobb kora őszi programot.
Romantikus. És még kérdezi, mi a bajom? Jaj, istenem, ha így néz rám, nem tudok majd neki ellenállni. A kezem a szemem elé emeltem, hogy ki tudjam őt zárni, de ez nagy hibának
