Minden jó bornak ki kell forrnia magát
„Féltelek. Oly sok mindentől. A könnyektől, a fájdalmaktól, az aggodalmaktól. Minden rossztól. Lehetetlen felsorolni. Hosszú lenne a lista. De nem is akarom. Nem akarok csupa rosszat mondani. Csak egy jót. A legjobbat. A legfontosabbat. Magamnak féltelek.”
(Csitáry-Hock Tamás)
Hajnalra járt már az idő, de én még mindig Giorgio ágya szélén ültem, aki azóta békésen aludt. Mély sóhaj hagyta el a tüdőmet, és gondolatban hálát adtam, hogy semmi komolyabb baja nem esett. Ha itt lettem volna, ez nem történik meg. Felálltam, és az ablakhoz sétáltam. A történtek után tudtam, hiába feküdnék le, nem jönne álom a szememre. Halk kopogásra lettem figyelmes, ezért mielőtt Giorgio felébredt volna, gyorsan az ajtóhoz siettem. Amikor kinyitottam, Bianca azonnal rám
