ESTE 8.30 | ADAM
Becca kiabál fentről, a fülem csengése eltorzítja a hangját. Megpróbálok visszakiáltani, de a szám tele van vérrel, és öklendezem, ahogy hátrafolyik a torkomba. Gyötrelmes a levegővétel, tompa fájdalmat érzek a gerincem alján és a gyomromban.
– Adam! Jól van? Ki volt az?
Nagy nehezen négykézlábra állok, és a bejárati ajtó felé kúszom. Egyetlen kocsi sem jár errefelé, csak ha kijönnek a tanyára, de nem kockáztathatom meg, hogy bárki kérdezősködni kezdjen.
Éjfélig kapsz haladékot.
Felnyögök. Most mihez kezdjek?
– Jól van? Verekedést hallottam, de Sophia a fürdőszobában volt, és – te jó ég, megsérült? – Becca lejött a lépcső feléig, a fordulóig. Leesik az álla. – Mi az ördög?
– Hol van… Sophia? – Minden szónál erősödik a fájdalom és a hányinger.
– Még a fürdőszobában.
