A 8C UTAS
A nevem Peter Hopkins, a 79-es járat utasa vagyok.
Alighogy felszálltunk, az emberek máris morgolódni kezdtek a lábtér miatt. A mellettem ülő nő hátrahajtotta az ülését, hogy aztán a mögötte ülő pasas a veséjét rugdossa. Úgy tűnik, a turistaosztálynak megvannak a maga illemszabályai: ne hajtsd hátra az ülésed addig, míg a fények ki nem alszanak. Ki gondolta volna?
Őszintén szólva, szerintem elég kényelmes itt. Én biztosan rosszabb helyeken hajtottam le eddig a fejem. Mocskos matracokon, húgyszagú, elhagyatott épületekben; kartonlapok között, üzletek bejáratánál, ahol berácsozzák a kirakatokat, hogy távol tartsák a magamfajtát. Barátok utcai szobáiban, és olyan emberek kanapéján, akiket alig ismerek, de nem tudtak nemet mondani, amikor felbukkantam a szakadó esőben. A business
