HAJNALI 6 ÓRA | ADAM
A tűz úgy pattog a fejünk felett, akár a száraz avarszőnyegen recsegő léptek zaja. Izzadság gyöngyözik a tenyeremen, a hátamon, a szemöldökömön.
– Papa? – Sophia rám néz a kíváncsiság és az ijedtség keverékével, ajkammal valami megnyugtatásfélét próbálok formázni.
A házból recsegés hallatszik. Az előszobafal? Egy kép? Az előszobában szőnyeg van, az ajtónál pedig vastag függöny, hogy megfogja a huzatot. Túl sok kabát túl kevés fogasra zsúfolva. Megannyi tárgy, ami könnyen lángra kap.
– Papa, mi a baj?
Láttam már ilyen tüzeket korábban. Öngyújtógáz, benzineskanna, olajos rongyok segítségével fellobbantott tüzeket. Láttam kiégni kocsikat, míg csak a tetemük maradt utánuk, mint valami hatalmas állat csontváza pőrén a földön, amelyről lecsipegették a húst a varjak. Lát
