90 PERCRE SYDNEY-TŐL | MINA
– Halott. – Derek elveszi az ujját Missouri nyakáról.
– Biztos vagy benne?
Bólint.
Megöltem.
Belém hasít a kétségbeesés a vérontás miatt, hogy mire kényszerítettek bennünket. A felszín alatt pedig, egész mélyen, mintha tudná, hogy nincs helye, valami kísérteties nyugalom száll meg. Tizenegy éve cipeltem a bűnömet ahelyett, hogy vállaltam volna, és a vétkesség tudata most úgy ölel körül, mint egy második bőr. Megöltem őt. Ez nem vitatható.
Rowan és Derek egy puffanó hang kíséretében kihúzza a kapitányi ülésből Missourit, majd a pilótafülkéből is kivonszolják. Egy pillanatig egyedül maradok, az űr egyszerre tátongó és klausztrofóbiás. A napfény az arany ezer árnyalatára festi az eget; ennek gyönyörűnek, hihetetlennek kellene lennie.
És most hadd mutassam me
