30 PERCRE SYDNEY-TŐL | MINA
A gép kezd megdőlni, a sziréna olyan hangos és kitartó, mint a rettegés belül, ami azt mondja, hogy ez most az – ez itt a vég. Nem kapok levegőt; a hirtelen rám törő klausztrofóbiát csak fokozza az ablak túloldalán gúnyolódó végtelen ég.
Bíp-bíp-bíp. Csak sípol, csak sípol, csak sípol, befurakszik már így is zsongó fejembe. Tizenegy év keserűség, harag, a kudarc nyers íze, ami hazáig kísért a pilótaiskolából, és soha többé nem hagyott el. Ha nem cseréltem volna járatot Ryannel, ha nem jövök vissza dolgozni, miután Sophia megérkezett hozzánk, ha nem fagyok le azon a napon tizenegy éve… Ha bíztam volna magamban, ha bíztam volna az ösztöneimben… Ha panaszt teszek, a sarkamra állok… Akkor ez most nem történne meg.
Bíp-bíp-bíp. Vagy száz kapcsoló lehet előttem, ki
