Egy könyvötlet olykor sokáig időzik az ember fejében, mielőtt beérne, akár egy földbe vetett mag, amely a napfény és a víz éppen tökéletes kombinációjára várakozik. Mint sok más író, magam is egy jegyzetfüzetbe írom fel az ötleteimet – némelyik ezek közül sosem szökken szárba. E jegyzetfüzet első lapjain egy csomó kifejezés sorakozik. Légiutas-kísérő. Gépeltérítők fenyegetése. Megmenteni a gépet – vagy a gyereket?
Nem sokkal azután, hogy lejegyeztem ezeket a szavakat, olvastam egy cikket, amely az első közvetlen London–Sydney-járat előkészítéséről szólt. Addig a pontig a leghosszabb repülőút, amin részt vettem, tizenhárom óra volt, és a gondolatra, hogy ezt még megtoldjam héttel, beleborzongtam. Óhatatlanul Agatha Christie krimije, a Gyilkosság az Orient expresszen jutott eszembe, ahol az
