– Maga az, Michael? Nahát, micsoda meglepetés! Önre nem is számítottam ma. Na, jöjjön, jöjjön, ne ácsorogjon ott az ajtóban. Fáradjon be!
– Elnézést kérek, doktor úr. Tudom, hogy nem a mai napról volt szó. Remélem, most nem gondolja, hogy teljesen megbízhatatlan vagy kiszámíthatatlan vagyok.
– Ugyan már, Michael! Tudja, hogy kedvelem magát. Mindig öröm látni az ilyen udvarias, kedves beteget. Miért bánnám? Eddig még sosem jött soron kívül. Nem csinál azért állandóan ilyeneket. Miért neheztelnék hát? Kérem, foglaljon helyet – mutatott a pszichiáter a kanapéra, miután kezet fogott a férfival. – Mi járatban van?
– Tényleg ne haragudjon, hogy így soron kívül, bejelentés nélkül jöttem, de nem vagyok valami jól. Úgy gondoltam, jobb, ha inkább eljövök önhöz.
– Mi bántja? Csak nem megint azo
