Szadista mosolyt eresztek meg. A tökéletes test. Ezt látom magam előtt. Egy félistent, akinek az izmai szétfeszítik az erejét, és aki teljesen ki van szolgáltatva nemcsak a rá váró élvezeteknek, hanem a kínoknak is. Óvatosan mozgatom a vesszőt a karján. Levegő áramlik belé. Lassan a torka felé húzom, látom, ahogy egy-két másodpercig fehér nyomot hagy krémes bőrén, majd enyhe vörösödés következik. De ez gyorsan eltűnik. Igen... Végigsimítok a gerincén, majd újra felfelé.
"Lélegezz, Farkas..." Lélegzem a fülébe, és enyhén megsimogatom feszes fenekét. Szó nélkül felemelkedik. "Bízol bennem, ugye?"
"Igen, úrnőm" - válaszol azonnal, miközben végigsimítok a fenekén a pálcámmal.
"Ez jó. Most elfenekellek. Miért csinálom ezt?"
"Mert megharaptam a karomat, úrnőm".
"Pontosan. Nem bánthatod maga
