"Mit?" - kérdezi röviden.
"Fogd meg szépen", mutatom neki, "és mozgasd egy kicsit a pálcát", mutatom neki a kis fel-le és körbe-körbe mozgást. Wolf idegesen elmosolyodik, és mély levegőt vesz, de zavartan felnevet.
"Igen, úrnőm..." - mondja kicsit kuncogva, majd magára néz. Nem egészen merev. Látom az ereket az erős kezén, ahogy megfogja magát, és a jobb kezével idegesen megragadja a pálca végét. Kicsit megmozdítja, és gyorsabban kezd lélegezni. Kicsit köröz, és látom, hogy a hasizmai megfeszülnek. Megint mozdul egy kicsit, köröz egy kicsit, és most már hangosan lélegzik... "Úrnőm... Azt hiszem..."
"Még nem..." Közelebb hajolok, hogy megnézzem őt.
"Úrnőm..." - dünnyögi, én pedig a mutatóujjammal a kincsei alá mutatok.
"Jól vagy?"
"Igen... Úrnőm... " - nyögi, és tovább mozgatja a pálc
