Hátrahajtom a fejem. Körülöttem kavarog... A perzselő, lüktető fájdalom kezd elviselhetetlenné válni, mégis, a jobb szememből könnyek folynak. Érzem, ahogy a száradó vér a ruhámhoz tapad. Ó, a víz! Vadul hullámzó, fagyos víz és apám reszelős hangja:
Soha ne bízz senkiben! Túlélő vagy! Gyerünk, harcolj! Taposs! Taposd a vizet magad alatt! Addig taposd, amíg rá nem jössz, hogyan győzhetsz az ösztöneid felett...
––––––––
07:50
"Stevens!" - figyelmeztet az őr hangja, amikor megáll a cella előtt.
"Igen?
"Gyere be ide, valaki keresi téged! Elmehet" - nyitja ki a cellát, én pedig ránézek.
"Micsoda?" Kérdezem, miközben az őr átadja nekem a fekete dobozt. Követem őt a folyosón a recepcióhoz, ahol egy magas, fekete öltönyös, enyhén őszülő hajú férfi írja alá a papírokat. Megállok mellette, ő
