Mióta vagyok itt? Körülbelül másfél órája? Azóta tucatszor állt fel a farkam, milliónyi elfelejtett emléket tépett fel, és már érzem, hogy a démonok körülöttem kószálnak. A gyász, a félelem, a bűntudat és az elszigeteltség démonai. A kudarc démonai, hogy nem tudtam megfelelő férj lenni, hogy egy napra elszakadtam a szikétől, a kínzások és a rossz tapasztalatok démonai. A tény, hogy vicc, hogy az ember egyedül is egész lehet...
Nem bízom senkiben... Magamat is beleértve. Mély lélegzetvételre lehajtom a fejem.
Senki, Demóna... Nem engedhetem meg magamnak... Ma a bizalom és a hűség merészség kérdése. Higgye el nekem... Én nem ezt akarom. Soha nem bízhatsz meg valakiben, akiről tudod, hogy az első adandó alkalommal elárul...
Kiszállok a zuhany alól, és megtörlöm magam. Hű, errefelé sokkal h
