"Voltál már a konditeremben?" - kérdezi hirtelen.
Nem.
"Igen" - válaszolom.
"Jó" - feleli teli szájjal, én pedig az asztalon álló borért nyúlok. Szükségem van egy italra. Ahogy a poharához emelem, megállok.
"Vagy el kell menned valahova?" Kérdezem.
"Nem. Önthetsz..." Töltök és iszom. Eszik még néhány falatot, aztán a borért nyúl. "Meg akarlak kínozni..." Nem hallottam, mit mondott, de abbahagyom a kérdezősködést. A vad, éhes zöld szemek rám szegeződnek, engem akar.
"Rendben" - felelem halkan, a puszta kíváncsiság beindítja az agyamat.
"Megismerkedtél már a játékokkal?" - kérdezi.
"Igen, Demóna" Még csak rá sem néztem rájuk. Ezen elmosolyodik. Ó, de jó, hogy egy kicsit én irányíthatlak... Ő észre sem veszi.
"Jó. Akkor gyere!" és feláll az asztaltól.
––––––––
Félrehúzza a redőnyt,
