"Tekintettel a csuklójára, számomra teljesen világos az álláspontom, uram..." - enyhe gúny van a hangjában, de rátérünk a lényegre, és ő egész jól kezeli a dolgot.
"Úgy gondolja?" Mosolygok. Nem válaszol. Egy hosszú pillanatig bámul rám, és tudom, mit akar. A jelzést. Minden dominánsnak szüksége van egy célzásra. Valami, ami jelzi az alárendelt beleegyezését. Ő egy célzást akar, ahogy én most is, ami azt jelzi, hogy még mindig uralkodni akar rajtam, függetlenül attól, hogy én vagyok a főnöke. Szedd össze magad. Most már mosolyog.
"Miért nem veszed le, ha tévedek?" Ez már nem egy gyenge nő hangja. Ó, nem...
"Talán mert tetszik" - válaszolom ravaszul a salátába nézve. És tudom, hogy ezzel felbosszantom. "Most pedig egyél. Jó étvágyat!" Mondom, miközben villával belevágok a salátába.
Csen
