"Nyelvek?" - kérdezi kíváncsian, én pedig elmosolyodom.
"Kínaiul, japánul, franciául és egy kicsit románul. Ezek az utazáshoz voltak szükségesek. Huszonnyolc éves koromra, a doktorim alatt beutaztam Európát és Kínát.
"Te jó ég..." - mosolyodik el. "Hogy a fenébe csináltad ezt? Maximalista vagy?"
"Ami azt illeti, igen" - mosolygok. "De mindent megcsinálni..."
"Lehetetlen" - vágja el a szavam, és én csak nézem őt egy hosszú pillanatig.
"Lehetséges, ha van egy társad..." és Angelica elgondolkodva néz rám. Ez egy kicsit magas. "Az egyenlő fél - emelem fel a kezem - nem mindig egyenlő. Képzeld el... jin és jang" - húzom be a levegőt. "Tokióban, az egyik igazgatói irodában ez a szimbólum volt a falra festve. Amikor megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolta: a káosz és a változás miatt".
Ang
