A táskájához fordul, és kinyitja, de nem látom, mi van benne. Rám néz, majd kinyújtja a kezét. Egy csokoládés cukorkát?
"Tedd a szádba!"
"Ez csokoládé?" Kérdezem, ő csak mosolyog. Elveszem, és kicsomagolom a színes alufóliát. Ez egy csokigolyó. "HM" Megeszem, szeretem a csokoládét.
"Jó kislány. Ne nyeld le. Hagyd, hogy elolvadjon." Kényelmesen hátradőlve nézi az időt. Ez az édesség nagyon finom. Édes. Egy kicsit keserédes.
"Hmm", hümmögöm. "Ez nagyon finom!" Behunyom a szemem, mert szinte látom, ahogy elolvad a nyelvemen. Lassan elönt a melegség.
"Vedd le a ruhádat, ha meleged van."
"Nem" - mondom halkan, de a melegség tovább erősödik bennem. A csokoládé elolvad, nyelnem kell, és ahogy lefolyik a torkomon, a forróság átjár. Bizseregnek az ujjaim, a kezemre nézek, aztán felsóhajtok.
