"Előbb lenne néhány kérdésem" - indul be a szállodába.
Az étterem hatalmas ablakai az óceánra néznek, és természetesen a semleges területre. Csak nézem, ahogy eszik. Tudom, hogy idegesítem, de nem tudom levenni róla a szemem. Egyszerűen megbabonázott. Nincs nyoma annak, hogy ez a nő előttem valaha is férfi volt. Semmi. Megint zavarba jön, idegesen a füle mögé simítja a haját.
"Hagyd abba!" - mondja halkan. Megrázom a fejem. "Megölted őt? " - kérdezi hirtelen a semmiből. Komolyra fordítom a szót.
"Nem.
A borért nyúl, és kinéz az óceánra.
"Hogyan kötözheti meg magát valaki szabad kéz vagy láb nélkül, és fojtogathatja magát?" Rám pillant. Kifújom a levegőt.
"Egyszerű" - nyúlok én is a borért.
"Hogyan?" - kérdezi, és hosszan a szemembe néz.
"Nem hiszel nekem.
Elmosolyodik, és a tányér
