Vasárnap reggel
Összekuporodom a kanapén, és kinézek az ablakon. Kint zuhog az eső. Még jó, hogy ma szabadnapos vagyok. Megnézem a telefonomat, és ellenőrzöm az e-mailjeimet, de a gondolataim Damianon járnak. Nem tudom, mi ez a furcsa kettős érzés bennem. Valami azt súgja, hogy rejteget valamit előlem. Persze, hogy titkol. Alig ismerem őt. Az idő majd megmondja. Nem igaz?
Kezd érdekes lenni a kapcsolatunk vele. Extrém szex, dominancia.
Hmm. Akarom ezt? Már egy ideje gondolkodom rajta. Becca folyton azt mondja, hogy ennek így kell lennie. Ha tudná, hogy mit művel velem az a férfi, hogy néha mennyire menekülnék előle, nem mondaná folyton, hogy végre van valaki, aki kapcsolatot akar.
Szörnyű vagyok.
Talán el kéne mondanom neki az igazat, de biztos vagyok benne, hogy kitiltana. Ez megint
