"Értem," - hajol mellém - "az enyém is. Annyira, hogy el sem hinnéd" - fúrja az arcát az arcomba. "Gyógyulj meg, Rumina" csókolja meg a fülemet.
Lángolok, amikor megfordulok, hogy belenézzek a kék szemeibe.
"Mit akarsz, mester?" Kérdezem kissé mohón, mielőtt a gallér alá dugja az ujját.
"Hogy csapdába ejtve felakasszalak, és üvölts, mint egy őrült az élvezettől" - morogja a fülembe. Lángra lobbanok itt mellette, és arcon csókol. "Magamba szívnám elragadtatott, reszkető lelkedet". Istenem...
"Ó, mikor?
"Amikor már nem fáj a lábad" - sóhajtja.
"Miért nem most?" Kérdezem, mire ő elmosolyodik.
""Mert fáj a lábad. Azért"".
Egy héttel később...
Lassan felhúztam a sarkam. Damian a szeme sarkából rám néz, miközben megköti a nyakkendőjét. Nem említem, hogy ma van a születésnapja. Nem felej
