"Öhm... Hogy van?" Rumina homlokráncolva ül fel, a gyémántkövek megcsillannak a gallérján. Felnyögi a kezét az ajkai fölött, a fájdalom szétárad az arcán. "Tetszik?
"Nagyon" Damian arcon csókolja a lányt, "de mi ez a huszonkétezer-ötven és a végtelen?" "Nagyon".
Rumina mosolyogni kezd.
"Huszonkettőötven.
"Huszonkettő ötven?" Damian csodálkozva kérdezi.
"Akkor írtam alá a jutalomlevelet.
"Ó" - mosolyodik el Damian.
"Szóval ez a firkálmány állítólag egy aláírás?" Az órára néz.
"Egy firka?" Rumina kiveszi a kezéből az órát, és megnézi. De Damian máris átöleli a lányt.
"Csak vicceltem" - nevet fel.
"Bolond!" Rumina megpofozza a karját.
––––––––
Egy héttel később...
RUMINA
13:20
Bejövő hívás. A telefonra nézek, de a kezem megáll a billentyűzeten. Még mindig hív.
"Igen?"
"Szia.
