Langdon visszatartotta a lélegzetét, miközben az X–33-as némi körözés után leszállni készült a római Leonardo da Vinci repülőtéren. A vele átellenben ülő Vittoria becsukta a szemét, mintha megpróbálná az akaratával uralni a helyzetet. A gép földet ért és egy privát hangár felé gurult.
– Elnézést a lassú utazásért – mentegetőzött a fülkéből kiszálló pilóta. – Vissza kellett fognom a kicsikét. A lakott területek fölötti zajkorlátozás miatt.
Langdon megnézte az óráját. Harminchét percet töltöttek a levegőben.
A pilóta kinyitotta a külső ajtót. – Nem akarja valaki elmondani, hogy mi folyik itt?
Sem Vittoria, sem Langdon nem válaszolt.
– Oké – mondta a pilóta nyújtózkodás közben. – A fülkémben leszek a légkondicionáló és a magnóm társaságában. Csak én és Garth.
A késő délutáni nap erősen
