Langdon mozdulatlanul állt a pápa golyóálló ablakánál, és a média nyüzsgését figyelte odalent, a Szent Péter téren. A kísérteties telefonbeszélgetés után még mindig kábának érezte magát… valahogy távolinak. Nem önmagának.
Az illuminátusok, akár egy kígyó, kiemelkedtek a történelem elfeledett mélyéből, és rácsavarodtak ősi ellenségükre. Nincsenek követeléseik. Nem tárgyalnak. Csak megtorolnak. Démonikusan egyszerű. Szorongató. Elindult a bosszú a 400 évért. Úgy tűnt, mintha az évszázados üldöztetés után a tudomány most visszavágna.
A camerlengo az asztalánál állt, és üres tekintettel meredt a telefonra. Olivetti törte meg először a csendet. – Carlo – mondta, a keresztnevén szólítva a camerlengót, mintha nem is a tisztje, hanem régi barátja volna. – Huszonhat éve esküdtem fel arra, hogy az
