Langdon és Vittoria immár egyedül álltak a titkos archívum belső szentélyébe vezető kettős ajtó előtt. Az oszlopcsarnok dekorációja össze nem illő keveréke volt a márványpadlót borító, faltól falig szőnyegeknek és a vezeték nélküli figyelőkameráknak, amelyek faragott kerubok közül leskelődtek lefelé a mennyezetről. Langdon steril reneszánsznak nevezte el magában. A boltíves bejárat mellett egy kis bronztábla hirdette:
ARCHIVIO VATICANO
CURATORE, PADRE JAQUI TOMASO
Jaqui Tomaso atya. Langdon felismerte a kurátor nevét az otthoni íróasztalán őrzött kurátori levelekről. Tisztelt Mr. Langdon, sajnálattal kell közölnöm, hogy kérését elutasítottam…
Sajnálja, egy fenét. Jaqui Tomaso regnálásának kezdete óta Langdon nem találkozott még egyetlen nem katolikus amerikai tudóssal, aki kutatási eng
