Langdon már jó tíz méterrel előbb meglátta, amit keresett, mielőtt odaért volna. A szanaszét őgyelgő turisták között Bernini Nyugati szelének fehér márványellipszise emelkedett ki a tér többi részét alkotó, szürke gránitlapok közül. Vittoria is felfedezhette, mert érezhetően erősödött a szorítása.
– Nyugi – suttogta Langdon. – Vesse be a piranhatrükköt.
Vittoria lazított a szorításán.
Ahogy egyre közelebb jutottak, riasztóan normálisnak tűnt minden. Bolyongó turisták, fecserésző apácák a piazza körül, egy galambokat etető kislány az obeliszk lábánál.
Langdon visszatartotta magát attól, hogy ellenőrizze az óráját. Anélkül is tudta, hogy mindjárt itt az idő.
Amikor már a talpuk alatt volt az ellipszis alakú kő, Langdon és Vittoria egy pillanatra megállt – feltűnés nélkül, mint két turis
