Sylvie Baudeloque, a CERN titkárnője, éhes volt és szeretett volna már hazamenni. Bosszúságára Kohler a jelek szerint túlélte a kórházba szállítást; felhívta Sylvie-t, és azt követelte – nem kérte, követelte –, hogy maradjon benn ma estére. Magyarázatot nem adott.
Sylvie az évek során beprogramozta magát arra, hogy ne vegyen tudomást Kohler kiszámíthatatlan hangulatváltozásairól és különcségeiről – a csöndes módszereiről vagy arról az idegesítő hajlamáról, hogy titokban filmre vegye a megbeszéléseket a kerekes székéhez rögzített hordozható videóval. Sylvie a szíve mélyén abban reménykedett, hogy a főnöke egy szép napon lelövi magát a CERN sportközpontjának lőterére tett heti kiruccanásainak egyikén, de Kohler a jelek szerint kitűnően lőtt.
Most, ahogy Sylvie egyedül ült az íróasztalánál,
