Langdonnak fogalma sem volt róla, hogy merre tart. A reflex volt az egyedüli iránytűje, amely arra késztette, hogy minél messzebb távolodjon a veszélytől. A könyöke és a térde már sajgott a pad alatt kúszástól. De csak araszolt tovább. Egy hang azt súgta benne, hogy bal felé tartson. Ha el tudsz jutni a középső utcáig, rohanni kezdhetsz a kijárat felé. Tudta, hogy ez lehetetlen. A főhajót lángok fala torlaszolja el. Langdon agyában menekülési lehetőségek után kutatott, miközben vakon mászott tovább. A lépések egyre közeledtek jobbról.
Amikor megtörtént, felkészületlenül érte Langdont. Azt hitte, hogy még három métert tehet meg a pad alatt, mielőtt eléri a templom elejét. Rosszul hitte. Váratlanul elfogyott a feje fölül a menedék. Egy pillanatra megdermedt, félig kilógva a templom elülső r
