Robert Langdonnak, amikor kinyitotta a szemét és egy barokk freskóval díszített kupola alatt találta magát, fogalma sem volt arról, hogy hol van, és hogy mennyi ideig volt eszméletlen. Füst gomolygott a feje fölött. Valami elfedte a száját. Egy oxigénmaszk. Félrehúzta. Szörnyű szag terjengett a helyiségben – az égett hús szaga.
Langdon érezte, hogy szaggat a feje. Megpróbált felülni. Egy fehér ruhás férfi térdelt mellette.
– Riposati! – mondta a férfi miközben visszafektette Langdont. – Sono il paramedico.
Langdon megadta magát az ápolónak; ugyanúgy forgott vele a világ, mint ahogy a füst a feje felett. Mi az ördög történhetett? A pánik halvány emlékei futottak át az agyán.
– Sorcio salvatore – mondta az ápoló. – Az egér… megmentő.
Langdon ezt már végképp nem értette. Megmentő egér?
