17.LUCAS ÁLTALÁBAN KÉSŐN feküdt le, de ezen a napon már éjfélkor eloltotta a lámpát, aztán csak feküdt ébren a sötétben. A lövöldözés járt a fejében, meg Gar Poole. Éjjel kettőkor nem bírta tovább, megnézte az órát: tudta, hogy aludnia kellene, de azzal is tisztában volt, hogy másnap reggel korán kéne kelnie. Vagy legalább felkeltenie valakit.
Rae említette, hogy ő korán kel. Hajnali kettő, az mindenképpen koránnak számít. Lucas lámpát gyújtott, kievickélt az ágyából, a telefon után tapogatózott, megtalálta, felhívta Rae-t; aki az ötödik, vagy talán hatodik csengetésre fel is vette.
– Ki az… – hörögte.
– Van nálad toll vagy ceruza? – ugrott át az üdvözlés formaságain Lucas.
– Van, miért, mi történt?
– Most jutott eszembe, hogy megkérjelek valamire, holnap reggel kell elintézni.
– Jéz
