7.SOTO ÉS KORT MÁSNAP reggel hatkor hagyták el a szállodát Nashville-ben. Soto pisztolya az első ülés alatt, Kort szerszámkészlete a hátsó ülés mögött, a rajztáblájával – magazinokból kivágott képekkel ragasztgatta tele – együtt. Kort majd a bőréből ugrott ki, ahogy elindultak dél felé a sztrádán: érezte, ahogy az erő átáramlik az erein, ahogy meg-megremeg valamitől, ami nem lehet más, mint maga a mindenható vágy.
Soto viszont, a maga részéről, egyre hűvösebb, egyre nyugodtabb lett.
– Emlékszel, ugye – szólalt meg egyszercsak –: ütsz, aztán oldalt lépsz, hogy beengedj, utána becsapod az ajtót.
– Tudom, tudom – intette le Kort.
TEGNAPELŐTT ÉJSZAKA ÜTÖTTEK rajta a Poole-szülőkön – minden különösebb eredmény nélkül. Még jóval este kilenc előtt a házhoz érkeztek, kétszer is elhajtottak elő
